A kiváló kollégától, a pótolhatatlan édesapától, a jó baráttól. Sajnos elment Janó, a fiatal, energikus kolléga, aki csak futni tudott a lépcsőn felfelé, aki úgy tudta meghúzni a csavarokat, hogy néha két ember kellett a kilazításához. Ő volt az az ember is, aki mindenkinek ajándékot készített a karácsonyi vacsorához és nem lehetett tőle olyat kérni amit ne próbált volna azonnal megoldani. A kegyetlen kór elragadta, pedig küzdött amíg emberileg lehetséges volt.
Életével példát adott mindenkinek emberségből, kötelességtudásból és szeretni tudásból is.
Személyisége meghatározta a műhely hangulatát. Tudása nagyon sokrétű volt, a történelemtől a botanikáig terjedt, holott igazából a műszaki ismeretek érdekelték.
Egy jó beszélgetésre, egy gyerekes csínyre mindig kapható volt. Jó volt vele találkozni, beszélgetni.
A munkatársai és az ügyfelek szerették, tisztelték szaktudását, segíteni akarását.
Emlékét híven megőrizzük.